Dr. Tornai István1, Dr. Nemesánszky Elemér2
1Debreceni Egyetem, Belgyógyászati Intézet, Gasztroenterológiai Tanszék, Debrecen
2Szent János Kórház, I. sz. Belgyógyászat, Budapest

A májbetegségek belgyógyászati vonatkozásai

Krónikus B vírus hepatitis témakörben a legfontosabb fejlemény a kombinált nucleozid analóg kezelés megjelenése, mellyel a kezelés alatt jelentkezõ rezisztens mutánsok kialakulását szeretnék megelõzni. Fontos tudni, hogy a HBV fertõzésbõl gyógyultak májában is közel 100%-ban megmarad az integrálódott vírus DNS. A krónikus C vírus hepatitis esetében, viszont a tartós virológiai választ mutatók valószínûleg véglegesen gyógyulnak, tehát minden erõvel a teljes eradikációra kell törekedni.

A HCV fertõzés kezelésében a proteáz gátlók, a telaprevir és boceprevir, komoly reményekkel kecsegtetnek. A korábbi kezelésekre nonresponder betegek esetén sok reményt fûztek a fenntartó kezelés eredményességéhez, de az elsõ tanulmány negatív eredménnyel zárult. Az autoimmun hepatitisek diagnosztizálására egy a korábbinál lényegesen egyszerûbb kritérium rendszert vezettek be. A primer sclerotizáló cholangitis kezelésére használt ursodeoxycholsav emelt dózisú adagolásával kapcsolatban homlokegyenest ellenkezõk az amerikai ill. európai tapasztalatok. A májcirrhosis szövõdményeinek kapcsán az akut varixvérzés kezelése során most már véglegesnek tekinthetõen hatástalannak bizonyult az aktivált FVII azaz a Novoseven®. Spontán bakteriális peritonitis diagnosztikájában az eddig fehérvérsejt számolás mellett, a lactoferrin szint mérése is nagyon megbízhatónak bizonyult. A hepatorenalis syndroma esetén két nagy randomizált kontrollált tanulmányban igazolták a terlipressin jelentõs hatékonyságát. Az elõrehaladott májfibrosis diagnosztikájára egyre inkább elõtérbe kerülnek a non-invazív módszerek, elsõsorban a fibroscan, mely Magyarországon is hozzáférhetõ.